TÚRISTVÁNDI

Túristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti, szatmári részén csodálatos természeti környezetben fekszik, Mátészalkától 33 km-re. Kiváló kiindulópont a Felső-Tisza védékének bebarangolására. Népessége 2021-ben 772 fő. GPS: 48° 3' 3.24" N, 22° 38' 57.41" E Ismertetőnk egy 2009. júniusi kirándulás alapján készült.

A Felső-Tisza vidéke régóta kiszemelt célpontunk, de valahogy eddig soha nem jutottunk el ide. Most egy hirtelen jött ötlet, egy szabaddá tett hosszú hétvége, és egy vadonatúj kempingbusz kipróbálásának lehetősége okán Túristvándit szemeltük ki táborhelynek a környék felfedezéséhez. A Vízimalom Kemping és Panzió (www.turvizimalom.hu) egész évben várja a természet szerelmeseit, a vízitúrázókat, és azokat, akik az ország ezen félreeső szegletét szeretnék  bebarangolni.

A falu a Túr folyócska sok-sok kanyarulata között fekszik. A kemping közvetlenül a parton van a panzió és étterem szomszédságában. Kijelölt parcellák nincsenek, áram a térvilágítást biztosító oszlopokról vételezhető, a fürdőszobára, WC-re a puritánság jellemző. Az ACSI által is minősített táborozóhelynek  nem a luxus körülmények, hanem a környék hangulata, a vendégszerető, készséges kiszolgálás és az étterem helyi specialitásai jelentik a fő vonzóerejét. Napi 4000 Ft díjat kell fizetni a két felnőtt és a lakóautó után. A házban dolgozó idegenvezető készséggel mondja el a környék látnivalóit, ha kell, el is kísér bennünket. Számítani lehet arra, hogy a vízitúrázók és nagyobb csoportok fogadására is alkalmas területen időnként nagy a nyüzsgés. A Túr gyönyörű tiszta vizében lehet fürödni, kenut bérelni, a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki és persze focipálya is van. Néhány éve készült el a hosszúcsűr, amely a régen használt terménytároló építmények archaikus technológiákkal épült másolata. A hatalmas belső térben ma rendezvényeket tartanak, rendszeresen előfordulnak itt nyári táborok, konferenciák, esküvők.

A falu fő látványossága a Mária Terézia korában épült, ma is működőképes vízimalom. A fazsindelyes, alulcsapós, háromkerekes malomépületnél a felduzzasztott Túr várja, hogy időnként most is őröljenek - a turisták kedvéért néha el is indítják a malomkerekeket. Évente tartanak itt nemzetközi molnár-találkozót. Az épület mellett magasodik a vele közel egyidős óriás platánfa.

Nagyon nagy élmény a kenuzás a Túron. A sekély, lassan folydogáló vizen az igazi, érintetlen természetet találjuk meg. Az árnyas, víz fölé nyúló fákról állandóan szól a madárfütty, tündérrózsa, vízitök és a sűrű nádas között toljuk előre az evezőkkel a csónakot.

A környékben több vállalkozás is foglalkozik vízitúrák szervezésével, nemcsak kenut és kerékpárt bérelhetünk, hanem táborhelyet biztosítanak, szállítják a csónakokat és a túrázókat a kiinduló pontra. A Felső-Tisza és a kisebb-nagyobb mellékfolyói kimeríthetetlen lehetőséget kínálnak az evezés szerelmeseinek.

Miközben az ország egyik legszegényebb és munkalehetőségekben egyáltalán nem bővelkedő vidékén járunk, újra meg újra rácsodálkozunk, hogy némi odafigyeléssel és az Uniós Leader támogatások felhasználásával milyen rendezettek, virágosak a falvak.  Mindenhol tájékoztató táblák mutatják a látnivalókat, ismertetik a természeti környezetet, az élővilágot. A Szatmárikum Házaiban a területre jellemző élelmiszerekből (házi készítésű lekvárok, pálinkák, mézek) és a kézművesek termékeiből válogathatunk.

Egymást érik a Természetvédelmi Területek. A teljesen sík vidéket egykoron hatalmas mocsár- és lápfoltokkal átszőtt erdőség borította. A folyószabályozásoknak és a mocsárlecsapolásoknak köszönhetően az élővilág jelentősen átalakult, de a védett területeken még mindig nagyon hasonlít a hajdanihoz. A  Túristvándihoz közeli Rókás-legelő növény- és állatvilága már a közeli Kárpátok hatását jelzi. A Tisza túloldalán csak vezetővel látogatható a jégkorszak előtti időket őrző ősláp a Bábatava Csaroda határában.

A Felső-Tisza vidékének falvai bővelkednek az irodalmi emlékhelyekben és a műemlékekben. A Túristvánditól 4 km-re fekvő Szatmárcseke a Szatmár vármegye egyik ősrégi családja, a Kölcseyek birtoka volt. Itt élt, alkotott  Kölcsey Ferenc. Síremlékéhez a csónak alakú fejfákkal teli temetőben vezet az út. A ma is működő református temetőben  egymás mellett magasodó különleges fejfák és a rajtuk olvasható feliratok egyedülállóak.

Két faluval keletre az ukrán határon fekszik Tiszacsécse. Itt született Móricz Zsigmond, emlékét egy gyönyörű parasztházban működő múzeum és a kertben az író egész alakos szobra őrzi. A falu református templomában tartották keresztvíz alá Móriczot. A templom mellett áll a fazsindelyes 24 méter magas harangtorony.

Ha az irodalmi emlékeket szeretnénk végigjárni, akkor feltétlenül el kell mennünk Nagyarba, ahol Petőfi a Luby családnál vendégeskedett. Az itteni élményeiből írta meg a Tisza című versét. Bár a Túr torkolata ma már a szabályozásoknak köszönhetően nem ott fekszik, ahol Petőfi idejében, de a falu határában azért megcsodálhatjuk az öreg kocsányos tölgyet, amelynek az árnyékában a hagyomány szerint a költő is megpihent.

Külön érdemes kiemelni a Tisza túlpartján Csaroda és Tákos kicsiny templomait. A Beregi-síkságon fekvő szomszéd települések két, jellegében is nagyon különböző műemléket kínálnak. A csarodai református templom a XIII. században épült a helyi uraságok számára. A falakon igazán különleges festményeket láthatunk: a mosolygós szenteket és a színes magyaros motívumokat.
Tákos református templomát 1766-ban építették a falu lakosai. A fal építőanyaga vessző és sár, padlója döngölt agyag, a "mezítlábas Notre-Dame" néven is nevezik. Gyönyörű a festett kazettás mennyezet és a szószék faragott-festett hangvető koronája.

A kirándulásokból a kempingbe visszatérve az étteremben megkóstolhatjuk a szatmári szilvapálinkát, a kemencés lángost és más helyi ételeket. Aztán még azt is megtudhatjuk a sokszorosított és a vendég kezébe adott kis gyűjteményből, hogy a "fröccs" szavunkat Vörösmartynak köszönhetjük és a szódavizet pedig Jedlik Ányos találta fel.

Nagyon kellemes napokat töltöttünk a környéken. A táj szépsége, érintetlensége és az emberek kedvessége olyan érték, ami visszacsábít bennünket máskor is a Felső-Tisza vidékére.