NORVÉGIA

Az ismertető döntően 2004-es, kisebb részt 1993-as személyes tapasztalatok alapján készült.

1. Odajutás, tranzit országok
Norvégiát gyakorlatilag csak komppal lehet megközelíteni (bár északról Oroszország - Finnország felöl is elérhető, de ez inkább csak elvi lehetőség). Kompolásra három fő útvonal áll rendelkezésre, melyek közül az Angliából a nyugati kikötőkbe (pl. Bergen vagy Stavanger) felé vezető út hazai túristáknak túl hosszú, a kétszeres kompolás miatt drága és időigényes is. Az általánosan használatos útvonalak egyrészt közvetlenül a déli kikötőkbe (Oslo, Kristiansand) vezetnek döntően Dániából, másrészt Svédországon keresztül lengyel, német vagy dán kikötőkből. Mindenesetre a norvég túra kritikus pontja az átkompolás. A menetrendekről és árakról az interneten lehet információt szerezni. Figyelni kell az időpontokat, csomagdíjakat, az autó hosszát, mert jelentős eltérések lehetnek árban. Még a legolcsóbb retúrjegy is lakóautóval felette van a 2000 koronának (1 NOK = 30 HUF), de lehet ennek a duplája, vagy még több is.

2. Körutazás hossza, szükséges időtartam, javasolt időpont
Norvégiában számos körutat lehet tenni. A legnagyobb, a Nordkapp-ot (Északi fok) is érintő túra Budapesttől-Budapestig felette van a 12 ezer kilométernek. Ezt általában Finnországon és Svédországon keresztül szokásos bezárni. Még mindig 9 ezer kilométer körül van a Lofoten szigeteket is érintő túra. Ennél valamivel rövidebb, ha csak Bodo-ig megyünk fel. Ezt a túrát lehet Norvégián belül is bezárni. Ha csak a déli részeket (Trondheim-ig) járjuk be, akkor is mintegy 6 ezer kilométerrel kell számolni. Tekintettel a drága kompolásra és a nagy távolságokra, két-három hétnél kevesebbre nem éri meg az utat tervezni, de aki teheti, szánjon rá többet. A szezon a nyári napfordulótól augusztus végéig tart, de a magasabb helyeken még ilyenkor is találkozhatunk hóval. Ebben a periódusban is kell gyakori esővel és hűvös (15 fok alatti csúcshőmérséklet) napokkal számolni.

3. A lakóautózás elterjedtsége, ismertsége
Norvégiában a szezonban, különösen a turisztikailag felkapott helyeken, szinte minden negyedik jármű lakóautó. Jelentős számban róják az utakat helyiek, de a túlnyomó többség külföldi. A legtöbb a német, sok a francia és olasz, de Európa majdnem minden országából találkozhatunk kocsikkal.

4. Utak minősége, útjelzések
Norvégiában alig van autópálya. Az északra menő E6-os főút kivételével bármelyik úton számíthatunk nagyon keskeny és/vagy nagyon kanyargós szakaszokkal, ahol 50-1500 méterenként kiöblösödések biztosítják a szembejövő forgalom elkerülését. Könnyen előfor-dulhat, hogy csak valamelyik fél tolatásával lehet a helyzetet megoldani. Ezért gyakori a sebességkorátozás, de ennek mindig meg van az oka és általában nem is lehet többel autózni. Számítani kell arra, hogy a megszokottnál sokkal lassabban lehet haladni. Az aszfaltburkolat szinte mindenhol tökéletes. Az ország a déli tengerparti rész kivételével ritkán lakott és a viszonylag gyér úthálózaton eltévedni nehéz. Azért mindenképpen ajánlatos egy minél újabb térkép beszerzése, mert a folyamatosan épülő új alagutak miatt teljesen új útvonalkombinációk jöhetnek számításba. A fjordok vidékén gyakran kell igénybe venni belföldi kompot. Ezek általában 10 perc és 2 óra közötti hajózást jelentenek. Ritka, hogy valaki lemarad egy járatról, de várakozással számolni kell, rendszerint 1/4 és 4 óra között van a járatsűrűség. A menetrendek az interneten és a helyszínen is hozzáférhetőek, de előfordul, hogy nem tartják be.

5. Parkolás
A városok belső területein itt is nehéz parkolni, sok a fizetős terület, de azért némi gyaloglás árán mindig lehet megoldást találni. Nagyobb helyeken vannak külön lakóautó parkolók, ahol áramcsatlakozás, WC, esetleg zuhanyozási lehetőség is van, de az egésznapos parkolási díj akár meghaladhatja egy kempingben töltött éjszaka árát is. A ritkán lakott helyeken lévő településközpontokban nagy parkolók állnak rendelkezésre, és a kisebb településeken sincs általában gond a leparkolással. Az utak mentén sok pihenőhely található, ahol WC (minden esetben papír is van), sokszor hideg-meleg víz és általában piknik-asztalok is vannak. Ezeken a helyeken - hacsak tábla külön nem tiltja - éjszakázni is lehet.

6. Forgalom, közlekedési sajátosságok
Minden járműnek mindenhol bekapcsolt tompított fényszóróval kell közlekednie. A sűrűn lakott déli tengerparti részek kivételével a forgalom nem túl erős. A keskeny és kanyargós utak miatt előzésre szinte nincs is lehetőség, ezért a helyiek gyakorlatilag leszoktak róla. Ugyanakkor a feltorlódott mögöttes forgalom elengedésére a lassú járművek nem szoktak félreállni, az ilyen kezdeményezést sokszor meg sem értik. Terelőutak nem állnak rendelkezésre, ezért a ritkán előforduló balesetek vagy útépítések esetén akár órákra is lezárnak egy-egy utat. A nyomvonal korrekciók és átépítések az eredeti nyomvonalon történnek, ilyenkor akár hosszú kilométereken nagyon rossz körülmények között kell autózni.

7. Kempingek, kempingkártyák használata
Nagyon sok kemping van, de egységes katalógus nem áll rendelkezésre. Több forrásból lehet kempinget keresni. A Norvég Autóklub (NAF) hálózatához tartozó helyeket egy könnyen hozzáférhető térkép tartalmazza (ez az interneten is megrendelhető). Nemzetközi és helyben kiadott kiadványok is felsorolnak kempingeket, de egyik sem teljeskörű. Segítséget nyújtanak az autóstérképek is. A kempingeket helyben jól látható útjelzőtáblák is mutatják.

Általános az egyszerűbb felszereltségű, farm-kemping. A tisztaságra sehol sem lehetett panasz. Az áramcsatlakozásért 20-40, zuhanyozásért 5-10, sőt néhol 20 NOK-ot kérnek. Délen és a városok közelében az árak magasabbak. Egy éjszaka lakóautóval két személynek áramcsatlakozással, zuhanyozással 100-250 NOK, a tipikus érték 150-160 NOK.

Az FICC kártyára engedményt nem adnak, van egy skandináv kempingkártya, melyre állítólag van kedvezmény, de nincs információnk róla, hogyan lehet beszerezni és külföldiek megkaphatják-e?

8. Nem szokásos turisztikai célpontok, fényképek
Norvégiába elsősorban a természeti szépségek miatt látogatnak a turisták. Ennek ellenére a jelentősebb városokat (Bergen, Trondheim, Alesund, északon Tromso és természetesen a főváros, Oslo) nem szabad kihagyni az útitervből. Bergen tartogat egy olyan élményt is, melyet az útikönyvek általában elfelejtenek megemlíteni: a kikötő partján álló, mindenki által jól ismert kereskedőházak mögött egy nagyon hangulatos, mára javarészt felújított régi városrész várja az arra járót.

Aki eljut a Lofoten szigetcsoportra, ne hagyja ki Nusfjord felkeresését. Erről a kis halásztelepülésről keveset írnak az útikönyvek, de nála bűbájosabb hely kevés van.

A természeti értékek közül mindenképpen megemlítendő a Stavanger-hez közeli Preikestolen (Prédikálószék), ez a 25x25 méteres, csaknem vízszintes sziklaplató, mely 600 méter magasan nyúlik be a Lysefjorden fölé. Mintegy kétórás, közepesnél valamivel nehezebb gyalogtúrával közelíthető meg a kevés fizetős parkolók egyikéből.

De javasolható a Geiranger fjord meglátogatása vagy az Andalsnes-től alig 20 kilométerre lévő Trollstigen felkeresése, ahol az út 11 hajtűkanyarral kialakított szerpentinnel győzi le a közel 900 méteres szintkülönbséget. Az elszántabbak gyalogösvényen mászhatják meg a hegyoldalt és a szerpentin felső végén egy egészen más világban találják magukat.

Minden norvég túrába befér a legdélebbi nagy fjordrendszer, a Hardangerfjord meglátogatása. Ennek a szárazföldbe legmélyebben benyúló része az Eidfjord, melynek végétől pár kilométerre található a Voringsfossens. Ez Norvégia egyik legmagasabb vízesése és egyike azon keveseknek, ahol nem egy meredek oldalban, sok apró vizesésből kialakult zubogók során, hanem egyetlen, száz métert is meghaladó lépcsőben esik le a víz. A szintkülönbséget egy 15 éve épült, számos alagutat tartalmazó szerpentinen küzdi le a közúti forgalom, de a régi út továbbra is a gyalogos és kerékpáros turisták rendelkezésére áll. Gyalogtúrázók a völgy mélyén haladó ösvényen eljuthatnak egészen a vízesés alá. Nagyobb körutazás esetén ajánlható a Saltstraumen tengerszoros felkeresése. A 17-es országút Bodo-től mintegy 20 kilométerre dél felé keresztezi le. Itt az ár-apály jelenség miatt napjában négyszer 400 millió köbméter víz áramlik át a talán pár száz méter széles szoroson, sebes folyású hegyi folyók képét idézve. Ha Norvégiában járunk, feltétlenül érdemes felkeresni egy gleccsert. A legnagyobb, a Svartissen, Mo I Rana-tól északra található, de megközelíthető a 17-es útról is.

9. Éjszakázó helyek
Norvégiában általánosan elfogadott a közutak, fjordok, kikötők melletti vagy a települések belterületén történő éjszakázás lakóautóval. Számos túrázó kizárólag ezt a módot választja. A közbiztonság és az utak melletti pihenőhelyek infrastrukturája támogatja a kempingen kívüli éjszakázást.

10. Lakóautós infrastruktúra kiépítettsége
Szinte minden kempingben van vízvételi és chem-WC ürítési, sok helyen szennyvíz leeresztési lehetőség. Számos benzinkút mellett és néhány pihenőhelyen is külön kiépített hely van ezekhez a műveletekhez. Ezeket útjelzőtáblákkal jelzik és az esetek többségében ingyenesek. A lakókocsi-lakóautó értékesítő telepeken általában alkatrész bolt és szervíz is található, de nem könnyű megtalálni ezeket. Áraik általában 25-40%-kal magasabbak a német áraknál.

11. Bankkártya elfogadás
Benzinkutaknál mindenhol, kempingekben sok helyen, szupermarketekben és kompoknál elvétve elfogadják a nálunk használatos és Magyarországon kibocsájtott kártyákat. Iparcikk üzletekben gyakran csak a norvég illetőségű kártyákkal lehet fizetni. Majd minden településen található ATM, de nem ajánlatos az utolsó percig várni a pénzkivétellel, mert lehetnek authorizációs problémák. A két ország bankjai közötti kommunikációs kapcsolat sem tökéletes, a kártyahasználatra vonatkozó SMS-ek kb. fele nem érkezik meg és a zárolásokra sem kerül mindig sor. Végül az elszámolás rendben megtörténik.

12. Autópályák, díjak
Norvégiában nincs sok autópálya, de útdíjjal több helyen találkozhatunk. Több városba behajtáskor fizetni kell kisebb-nagyobb összegeket (10-40 NOK). Ezen kívül több helyen az E6-os és E39-es főutak újonnan épített szakaszain kérnek útdíjat (pl. Trondheim körzetében). De más helyeken is bele-belebotlik az ember díjfizető kapukba, és van, ahol akár 150 NOK-ot is kérnek egy lakóautótól. Egyes, korábbi kompokat kiváltó hidak is fizetősek. Ilyenkor általában a megfelelő kompdíjnál valamivel kevesebb a tarifa, de azért elérheti akár a 100 NOK-ot is. Az útdíj fizetési helyekről és a díjakról a NAF térképe ad pontos információt.

Bár nem útdíj, de idetartoznak a kompdíjak. Ez egy komoly tétel egy norvég túra költségvetésében. A díjak a lakóautó méretétől és a személyek számától függenek, ugyanakkor az út hossza nem igazán befolyásolja a díjtételt. Egy 7 méteres kocsival két felnőtt szakaszonként 100-200 NOK-kal számolhat, de a Lofotenek-re, nem is a leghosszabb szakaszon, elkérnek 600 NOK-ot. A 17-es, un. Parti út 7 átkelése közel 1200 NOK-ba került.

13. Üzemanyagárak
Norvégiában az üzemanyagárak mindig is magasabbak voltak a német vagy osztrák áraknál. 2004-ben a különbség 6-8% volt. Amikor Németországban 91-99, Ausztriában 78-94 Eurócent volt a gázolaj, Norvégiában 94-112, átlagban 100 centet kértek literenként. Ott is jelentkezett a világpiacon tapasztalható növekedés a nyár folyamán. Általában északon és az elhagyottabb helyeken az árak magasabbak, egyes területeken a töltőállomások egységes árakat alkalmaznak, máshol jelentős, akár 4-5 centes eltérés is lehet az út két oldalán lévő kutak között. Nem lehet kimondani, hogy egyik vagy másik hálózat olcsóbb, ez teljesen ötletszerű. Azért az ismeretlen márkák árai általában itt is kedvezőbbek. Ugyanakkor vannak kezelő nélküli töltőállomások, ahol érzékelhetően olcsóbb az üzemanyag, de ezek rendszerint csak helyi kibocsátású, vagy speciális ügyfélkártyát fogadnak el.

14. Belépők
Norvégiában nagyon sok kis, helyi jelentőségű múzeum van, egyes településeken akár 3-4 is. Ezek értékét nehéz minősíteni. A belépődíjak elég magasak, egy felnőtt jegy 40-80 NOK.

15. Bolti, vendéglői árak
Az élelmiszer árak jelentősen meghaladják az itthon vagy Nyugat-Európában megszokottakat. Vásárolni általában a nagy szupermarketekben érdemes. A kenyér 3-4-szer drágább, a gyümölcs és zöldség is magasan felette van a hazai áraknak. Viszont halfélét - ha szerencséje van az arra járónak - egyes kikötőkben halászoktól sokkal olcsóbban lehet kapni. Az italok, még a Dániából érkező kompok vámmentes üzleteiben is kb. kétszer drágábbak, mint itthon, bolti forgalomban ez akár ötszörös is lehet. A kempingekben vagy környékén ritkán van étterem, vagy snack-bár. Az utak mellett is kevesebbel találkozik az ember, mint más országokban. Árakról nincs pontos információnk. Mindenesetre célszerű döntően önellátásra berendezkedni, és a lehetőségekhez képest magunkkal vitt hazai alapanyagokkal dolgozni.

16. Turista információk
Minden jelentősebb településen van turista információs iroda, ahol a tágabb környék ismertetői, térképei ingyenesen megszerezhetőek több nyelven, (angolul, németül szinte biztos) és szóbeli tájékoztatást is adnak. Célszerű a túra következő állomásainak anyagait előre beszerezni, mert megkönnyíti a helyzetet, ha nem az iroda keresgélésével kell kezdeni. Ezenkívül minden látványosságot, szálláshelyet, éttermeket útbaigazító táblák jeleznek, sőt az út mellett a környéket bemutató információs táblákkal is gyakran találkozhatunk.

17. Nyelvhasználat
Norvégiában szinte mindenki beszél valamilyen szinten angolul, kevesebben németül. Ez úgy értendő, hogy nemcsak a benzinkutasok, üzleti eladók és pénztárosok, vagy az információs irodákban szolgálatot teljesítők, hanem a parkokat gondozó kertészek, vagy a kamasz gyerekek is nyugodtan megszólíthatóak angolul.

18. Szubjekív értékelés
Norvégiát mindenkinek jó szívvel ajánlhatjuk, aki
- jobban kedveli a természeti szépségeket, mint a városok adta élményeket,
- szívesebben vándorol, mint állótáborozik,
- nem riad vissza az önellátástól,
- el tudja fogadni a hűvös, esős időjárást és
- vállalja a hosszú autózást változatos terepen.

Akinek csak korlátozott  idő áll rendelkezésére, annak a dél-nyugati fjordvidék meglátogatása javasolható.