MACEDÓNIA - ALBÁNIA
2013. 09. 08 - 09. 22.
VENDÉGKÖNYV FÉNYKÉPES ÚTINAPLÓ
Hagyományos úti beszámolóra (hol jártunk, mit láttunk, hol aludtunk, mit ettünk) ne számítson az olvasó. Ha mindezekre kíváncsi, hamarosan megtalálja részletesen a Levanter Kft. honlapján. Itt a cím mellett a "FÉNYKÉPES ÚTINAPLÓ" linkre kattintva, Zelena Feri tömör, fényképekkel illusztrált, az otthoniak megnyugtatására készült beszámolója olvasható.
Útleírás helyett magam olyan értékelést szeretnék adni, ami elgondolkodtatja és hasonló utazásra készteti a bizonytalan embereket.
Szerencsés véletlen, hogy a mi macedóniai-albániai utazásunkkal egy időben a szomszédomék is részt vettek egy utazási iroda által szervezett albániai túrán. Természetesen kicseréltük a tapasztalatainkat.
Szomszédomék tömör véleménye: Az egy hétből másfél nap volt a tranzit éjszakával egybekötött oda- és vissza út, az utazást megszakítva kb. másfél órás belgrádi városnézéssel. Kényelmes, luxus autóbusszal utaztak, melynek ablakából megtekinthették az éppen útjukba eső látnivalókat. Természetesen az autóbuszuk csak és kizárólag a kiépített, minőségi utakon közlekedett. Szerencsére Albániában ilyen is van sok-sok kilométeren. Elegáns szállodákban aludtak, színvonalas közép-európai ételeket ettek, az albán konyhát nagy ívben elkerülték. Tányérjukon még a tengerparton sem láttak halat. Az albán hegyeket csupán az autóbusz ablakából csodálhatták meg. Az egy heti utazásból - melyből igazán csak 3 napot töltöttek Albániában - holt fáradtan tértek haza.
Kérdésemre, hogy visszamennének-e, vagy ajánlanák-e másnak ugyanezt az utat, elutasító volt a válasz.
Saját véleményem: Lakóautónkkal kényelmes tempóban, igaz 2 tranzit éjszakával tettük meg az utat a macedóniai Kokinóig. Szegeden 4 család részvételével, halászlével indítottunk. Kihasználva a tranzit éjszakákat, közel egy napot töltöttünk el Belgrádban. Az út során, ha valami szépet vagy érdekeset láttunk megálltunk, csodálkoztunk. Csodálkoztunk Albániában az út mentén bontott tehénen, csodáltuk a vad természetet. Az út közbeni megállásokhoz, nevezetességek, látnivalók megtekintéséhez sok hasznos tanácsot kaptunk a szervezőtől. Ki-ki a maga tempójában, érdeklődésének megfelelően csemegézhetett mindezekből. Szomszédomékkal ellentétben mi megismerhettük a vad és csodálatos albán- macedón- és montenegrói hegyvidéket. Olyan úttalan utakon jártunk, ahová csak terepjáróval, valamint összkerék hajtású buszokkal lehet eljutni. Mindezt úgy tehettük, hogy a terepjárók, a buszok a tervezett időpontban a szálláshelyünk előtt vártak bennünket.
Magam többször jártam az osztrák, olasz és svájci Alpokban, de ilyen csodát, az érintetlen természet példáit igazából ezen az úton ismerhettem meg. A természet alkotta hegyek, szurdokok között törpének, ugyanakkor szabadnak éreztem magam.
A szervezett étkezések során Zelena Feri odafigyelt arra, hogy ahol csak lehet, tradicionális ételeket kapjunk. Volt részünk halban, bárányban és ki tudja még milyen négylábúból készült ételekben. Ettünk bureket és ittunk rakit. Megkóstoltuk és ízlett az albán sör. Az ételek finomak, az italok hatásosak voltak.
Volt macedón, albán idegenvezetőnk, de kalauzolt bennünket Magyarországról kitelepült honfitársunk is. Tőle az albán emberekről, életviszonyaikról többet tudtunk meg, mint azt remélhettük volna.
Fürödtünk az ohridi tóban, az albán és montenegrói tengerben. Láttunk hegyet, várost, folyót, tavat, juhot, szamarat és sok-sok Mercedest. Láttunk mecsetet, várat, keresztény templomot és dervis kolostort, óvárost és tengerparti luxus szállodasort, bunkert és sorolhatnám még sokáig, hogy mi minden érdekeset. No meg láttunk kilőtt medvét is.
Mi kipihenten, de sok-sok élménnyel tértünk haza. Barátaimnak és bárkinek tiszta szívből ajánlanám a Balkán ezen vidékeit, de csak azzal a szervezettséggel, amit Feriék nyújtottak, és azzal a szabadsággal, amit a lakóautó jelent.
Még egy gondolat: Sok mindent minősít, hogy a tavalyi erdélyi túrán részt vett 6 család az idén is velünk tartott, illetve erre az útra bekapcsolódó újabb 6 család szélesítette baráti körünket.
Tartom előző évi véleményemet: „Drága volt, de megérte.”
Viszkievicz Ferenc