BOSZNIA-HERCEGOVINA
2023. 09. 04 - 09. 17.
Fényképes útinapló

2024. szeptember 4. szerda
Szerbiában, a Drina folyó partján lévő kempingben, közvetlenül a bosnyák határon töltöttük az első estét. A mára várt valamennyi résztvevő rendben megérkezett és örömmel csodálkozott rá a házigazdák által előkészített egyben sült malacra és bárányra. Persze a csodálkozás önmagában kevés, jól be is vacsoráztunk a sültekből, majd egy bemutatkozó beszélgetés után tértünk nyugovóra. Holnap sok látnivaló vár ránk, jó lesz kialudni az út fáradalmait.

2024. szeptember 5. csütörtök
Egy megrázó élménnyel kezdtük a napot: a srebrenicai mészárlás temetőjét, emlékhelyét látogattuk meg. Utunkat folytatva egy II. világháborús emlékmű következett, majd egy hangulatos szerb kis falu, Mokra Gora. Itt valaki ebédelt, valaki a helyi kisvasúttal ismerkedett, és egy érdekes skanzen is várta a látogatóit. Tovább a bosnyák területen Dobrun kolostor volt a következő pontunk, hangulatos, csendes, szép épületekkel. A mai nap fénypontja Visegrad. Főként a híres híd, amiről már annyit beszéltünk, sokan közülünk a Nobel-díjas író, Ivo Andric könyvéből már mindent tudtak róla, csak végig kellett sétálni rajta. A nap végén megintcsak a Drina partján kötöttünk ki, itt várt a hangulatos kempingünk, amit zuhogó esőben közelítettünk meg.

2024. szeptember 6. péntek
A mai úticél Bosznia legmagasabb hegye, a Maglic meglátogatása volt. Na persze nem mentünk fel a csúcsra, csak 1650 m magasan megközelítettük. De ez a magasság is pont elég volt ahhoz, hogy ámuljunk-bámuljunk a csodálatos panoráma láttán, hogy érezzük a hegyek nagyságát és a természet erejét. Persze meg kellett szenvednünk az oda- és visszaút viszontagságait, de az általános vélemény az volt, hogy megérte. Menet közben még megnéztünk egy igazi partizán emlékművet és kedves kísérőnk, Filip előadását hallgatva kicsit többet tudtunk meg a környék múltjáról. Aztán a nap megkoronázásaképpen egy finom vacsorát kaptunk a kemping éttermében, majd teli hassal értékeltük a mai napon történteket.
Kedves Nóra! Ne izgulj, szeretteid vidáman és egészségben viselik a velünk töltött napokat :-)

2024. szeptember 7. szombat
Ma hosszabb út állt előttünk: a horvát tengerparton Makarska várt ránk 340 km megtétele után. Mellesleg volt néhány látnivaló is: Trebinje és Stolac. Úgyhogy jól elszaladt az idő, mire mindenki elhelyezkedett a tengerparti kempingben. Azért a naplementét még sikerült elcsípnünk. Ja, és a legfontosabb: Attila kockás gatyája is némi kalandok után visszatalált felelőtlen tulajdonosához :-)

2024. szeptember 8. vasárnap
Makarska tényleg a horvát tengerpart gyöngyszeme. Ilyenkor szeptemberben meg főleg, hiszen a tömeg már elvonult, az időjárás - ma még - tökéletes a strandoláshoz-kiránduláshoz. Egy nyitható tetejű kisbusszal mentünk fel a közvetlenül a tenger mellett magasodó Biokovo-hegységbe, ahonnan pazar kilátás nyílt mind a tenger, mind pedig a hegyek irányába. Az üveg padlójú kilátó (Skywalk) próbára tette a tériszonyosokat, a lósímogatás meg a félősöket. Délután már csak a tenger és a parti éttermek csábításának kellett engednünk. Estére teljes lett a létszám, a tegnap érkezett Ági és Gábor mellé becsatlakozott Évi és Zoli is, így végre együtt az egész csapat.

2024. szeptember 9. hétfő
Végre egy igazi pihenőnap! - gondolhatták a megfáradt utasok. Ehhez az időjárás is hozzájárult, majdnem egész nap borult, esős eget kémlelhettünk, többször órákig zuhogott, de estefelé a szivárvány látványa mindent bepótolt. Zoliék ennek ellenére bevállalták a kalandos hegyi kirándulást, mert tegnap ők kimaradtak belőle, későn érkeztek. A csoportból volt, aki besétált a városba, többen megkóstolták a helyi kagylót és a tenger gyümölcseit. A bátrabbak fürdéssel búcsúztak a tengertől, holnap már újra útrakelünk, várnak még Bosznia eddig nem látott neveztességei.

2024. szeptember 10. kedd
Ma otthagytuk a tengert és Horvátországot, hogy újabb boszniai kalandokba keveredjünk. Az első látnivaló, a híres Kravica-vízesés mindenkinek tetszett, a bátrabbak fürödtek is a jéghideg vízben, hogy közben gyönyörködjenek a rengeteg lezúduló víz látványában. A következő megálló Medugorje, a sokak által látogatott zarándokhely, aminek a megítélése már vegyes lett a csoportban. Ezután utunk Mostaron keresztül vezetett a kempingbe, de volt, akinek csak némi kitérővel sikerült idejutni, mert a navigáció a Neretva túlpartjára kalauzolta őket. Minden jó, ha a vége jó, a folyó partján szépen egymás mellett éjszakázunk éppen.

2024. szeptember 11. szerda
A mai program egy buszos kirándulás, melyre 3 kutya is benevezett. Évinek, az idegenvezetőnknek hála, először megcsodáltuk azt a helyet, ahol a Buna folyó sok kis vízeséssel a Neretvába csatlakozik. A következő megállónknál Pocitelj várát rohamoztuk meg, éppen olyan elszántan, mint annak idején a törökök. A hőség ellenére majdnem mindenki ügyesen felmászott a lépcsős-sziklás hegyen egészen a toronyig. Dél felé Blagajban parkoltunk le, és besétáltunk a dervis-kolostorba. Ránkadtak kendőt-szoknyát, hogy öltözékünk megfeleljen az előírásoknak. Itt ered a Buna folyó, melynek partján egy nagyon finom ebédet kaptunk. Utunk utolsó állomása Mostar. Idegenvezetőnkkel a főbb utcákat végigjártuk, a híres hidat alulról és felülről is megszemléltük, és ami a legfontosabb, nem vesztünk el a rendegeteg túrista között.

2024. szeptember 12. csütörtök
A mostari kempingből csodaszép részen, a Neretva-völgyében tettük meg az utat a találkozási pontig. Konjictól délre szálltunk kisbuszokba, hogy egy nagyon hosszú és nehéz utazás után egy eldugott kis hegyi faluba érjünk. Itt az idegenvezetőnk beszélt a helyről, majd megmutatta a hegyek között a fő látványosságot, a varázslatos kanyont. Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat, visszaindultunk. Az ízletes estebéd közben még egy meglepetés is született, egy finom helyi tortával köszöntöttük a szülinapos Tamást. Végül mindenki megtalálta a Boracko-tó melletti kempinget, ahol könnyen elhelyezkedtünk a tágas, szép helyen, a távoli villámlást szemlélve várjuk a holnapra jósolt egész napos esőt.

2024. szeptember 13. péntek
A feladat az volt, hogy miképpen vészeljük át az egész napos esőt, amelyet már tegnap is emlegettünk. Ehhez két program kínálkozott: Tito atombiztos bunkere, meg egy közös grillezés a kemping étkezőjében. Nagy kár, hogy nem tudtuk igazán élvezni a hegyekkel körülölelt Boracko-tó szépségeit. Busz jött értünk, hogy a 6000 m2-es (soha nem használt) föld alatti építményt megnézzük, és csodálkozzunk, hogy Titonak még most is milyen kultusza van Boszniában. Estefelé összeszedtük a hozott-vásárolt alapoanyagot, beizzítottuk a tüzet a konyhában és egy jó hangulatú közös vacsorával zártuk a napot.

2024. szeptember 14. szombat
70 km megtétele után várt ránk a főváros, Szarajevó. Először elhelyezkedtünk a városszéli kempingben, majd bevillamosoztunk a központba, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Zoltán a Vajdaságból származott el ide még gyermekkorában, a helyi viszonyok és a történelem kiváló ismerője. Finom humorral előadott mondandója szórakoztató és informatív volt.. A város fő nevezetességei - a nagy mecset, a bazár, a hely, ahonnan Gavrilo Princip leadta az I. Világháborút kirobbantó lövéseket - érdekesek voltak, az idegenvezető által ajánlott étteremben pedig finom az étel. Csak sajnos a pacal nem az, amire mi gondoltunk :-)

2024. szeptember 15. vasárnap
Azért ez a 2 napja tartósan 8-10 °C hőmérséklet, meg az állandó eső nem az, amire számítottunk. Pár napja a tengerparton éjszaka még nem tudtunk aludni a hőségtől, most meg megy a fűtés a lakóautókban. De hát azért jöttünk, hogy lássunk, nem, hogy panaszkodjunk. Ma csupa szabadon választható és egyénileg bejárható program várt ránk. Reggel először a szarajevói repülőtér alá, a város 1993-as ostromakor fúrt alagút történetével ismerkedtünk meg. Ezen - és az ENSZ légihídján - keresztül látták el a körbezárt várost élelemmel, gyógyszerrel. Megdöbbentő élmény volt. A város az ostromot megelőzően - 84-ben - még téli olimpiát rendezett, ma már ennek csak romjai és a helyszínen végeláthatatlan temető látható.
A következő lehetséges állomás ismét egy alagút-rendszer, de ez már az elhíresült boszniai piramisok alatt helyezkedik el. A tudományos értékének megvitatását bízzuk a szakemberekre, de az tény, hogy különleges színvonalú - stresszmentes - szabadidő park van mellette, amely páratlan látványosság. Következett Travnik, a valaha volt főváros a várral és a szép mecsettel, majd ismét némi esővel kísérve letáboroztunk a Jajce melletti kempingünkben. A nap zárásaként a tusolóban a forró víz ritkán tapasztalható hatalmas élmény volt.

2024. szeptember 16. hétfő
Az utolsó együt töltött napunk a csendes zápor, a pihenés, Jajce és a gyönyörű Pliva-tó élvezetében telt el. Megfogyatkozott csapatunk egy része betaxizott Jajcéba, a többiek inkább a tóvá duzzasztott Pliva partján sétáltak, csodálták a mesebeli vízimalmocskákat. Aztán kora este lementünk együtt vacsorázni, megbeszéltük az elmúlt napok közös éményeit, a tapasztalatokat. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy Bosznia egy nagyon eklektikus ország, páratlan természeti adottságokal és borzalmas közelmúlttal.
Holnap mindenki egyénileg indul hazafelé, jó utat!