ERDÉLY 2016. 07. 23 - 07. 07.
FÉNYKÉPES ÚTINAPLÓ VENDÉGKÖNYV
20 évvel ezelőtt voltunk először Erdélyben, Lővétén, egy kis faluban, és onnan csillagtúrával jártuk be a főbb látnivalókat, akkor még személygépkocsival. Máig tartó emlékem, hogy amikor éjjel átmentünk a határon, az akkori autóúton rögtön egy ósdi szekér került elénk a bakra felszerelt viharlámpával és egy poroszkáló lóval. Sokáig követtük, és csodálattal néztük, hogy itt még ezek járnak az autóúton? Szeretettel teli szívvel érkeztünk haza, és azóta sem hagyott bennünket nyugodni a visszatérés lehetősége, és bár megfogadtuk, hogy nem megyünk kétszer egy helyre, de idén a Levanter ajánlata elcsábított bennünket, és sok más lehetőség elé helyeztük Erdély újbóli felkeresését.
A Levanter ajánlata elsősorban azért tetszett meg, mert nem kifejezetten városok, hanem természetes tájak és olyan helyszínek meglátogatásáról szólt, amit még nem láttunk. Nem utolsósorban nagyon vonzó volt az a tény, hogy bár lakóbusszal mehettünk, de előre szervezett és bejárt helyekre, társaságban. Nagy előny volt az is, hogy nem konvojban utaztunk, hanem mindenki önállóan az adott címre. Összesen 11 lakóbusz, 22 fő + 1 kutyus indult el és a következő útvonalat, nevezetességeket jártuk be.
1. nap 300 km
Még itthon megvettük a www.roviniete.ro oldalon az elektronikus matricát Romániára, lakóbuszra rögtön az első, az A-Autoturisme matrica a jó, 30 napra 31,53 Lej, és megvettük elektronikusan D2-re Magyarországra is. Jól működnek ezek az oldalak, nem érdemes matrica után szaladgálni.
Indulás gyönyörű időben, útközben átmentünk a Királyhágón, ahol megálltunk egy ebédszünetre és megtekintettük az ott lévő kereskedőknél kapható vásári cikkeket. Megnéztük Bánffyhunyadon a rendkívül giccses, ám grandiózus „cigány-palotákat”. Találkozás délután Kolozsvár előtt, Gyalu falu határában lévő ápolt Eldorado kempingben. Füves, fás közös nagy területen helyezkedtünk el. A hátralévő idő ismerkedéssel telt el. A csapat kb. 20 év ’kilengéssel’ :-) egykorú volt, az utazást illetően azonos érdeklődési körrel és elvárással, nem utolsósorban megfelelő fizikai állapotban a túrákhoz.
2. nap 0 km
Maradtunk a kempingben, de a Levanter szervezésének köszönhetően egész napos busz kiránduláson vettünk részt idegenvezetővel. Voltunk a Tordai hasadéknál, a Tordai sóbányában és Torockó faluban. A Tordai hasadék egy hegylánc, a tetejétől az aljáig kettérepedve. A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át, amit sokszor 200-300 m. magas mészkőgerincek kísérnek. Bár védett területnek van nyilvánítva, de nincs megvédve a turisták szemetelésétől, a gyönyörű környezetet ellepi a szemét, az eldobált pet palackok tömege. Hol a jobb, hol a bal parton, hidakon átvezető szűk turistaút kiálló sziklákkal, átfolyásokkal, csurgókkal, kapaszkodókkal, elég balesetveszélyesek, turistabakancs ajánlott. A hasadékban való túra ingyenes, talán ezért nem is fordítanak rá pénzt.
Következett Torockó falu, amely a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében található. A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük. Be kell vallanunk, hogy ezt nem sikerült megtapasztalni, mert aznap szaharai hőség volt, próbáltunk az ereszek árnyékában osonva a falu jellegzetes házait megnézni - köztük egy már lakatlan fazsindelyes régi parasztházat is - és a népi iparművészeti múzeumot. A buszba beszállás előtt mindenki feltankolt a hegyekből csurgó jéghideg forrásvízből.
De végre jött a megváltás, bementünk a Tordai sóbányába, ahol 15 C fokkal kellemesebb hőmérséklet várt bennünket, és megcsodálhattuk mennyezetén a só lerakódások által formált szépséges mintákat, a csónakázótavat, a rekreációs termet, ahol gyógyulás közben felülhet az ember egy óriáskerékre, vagy ping-pongot játszhat, vagy igénybe vehető wellness szolgáltatás sós vízben. A sportosabb látogatók 11+11 emelet lépcsőin mehetnek le és fel, de a bányába panorámalifttel is le lehet ereszkedni.
Kora este érkeztünk vissza a kempingbe, ahol a mindennapos csoportmegbeszélés alkalmával mindenki elmondhatta véleményét, ötleteit, javaslatait.
3. nap 4,3 km
Semmi tévedés! Sikerült 4,3 km-rel arrébb „hurcolkodnunk”, a gyalui kempingből Magyarlónára. Itt magyar családok házainak udvarába parkoltunk be. Az elhelyezkedés után a helyi vendéglátók autóival mentünk Kolozsvárra, közös városnézés sétára idegenvezetővel, aki fiatal kora dacára Kolozsváron egyetemi tanárként dolgozott, és elmondhatjuk róla, hogy ismereteit mint a vízfolyás, fejből (illetve „csípőből”) mesélte nekünk. Megnéztük az idők folyamán többször lerombolt és újraépített várat és onnan a teljes panorámát a városra, majd leereszkedtünk a Szamos folyó partjára, a régi korzóra, a Magyar színházzal szemben, innen besétáltunk a régi városrészbe a Ferencesek templomához. Itt rögtön szó szerint levett a lábunkról a Muzeului téren virágzó hársfák illata, kihirdettük az ebédidőt, és beültünk az ott lévő ernyők alatti éttermek egyikébe. Az étel minősége és a hársfák illata éppen kezdte legyőzni a városnézés iránti indíttatásunkat, de végül is a csapat felkerekedett, és a hőség ellenére még megtekintettük Hunyadi Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot, a Mátyás szobrot, a Farkas utcai református templomot. Majd besétáltuk a Házsongárdi temetőt is, amely a sok évszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye, megállva a hírességek sírjainál, kriptáinál. Idegenvezetőnk Reményik Sándor sírkertjénél „Az építész fia” c. versét olvasta fel nekünk: „….Én építész!... a versek építésze!... Apám, nézd titkos törvényét a vérnek: Oly távoleső mesterségeink Valahol látod, mégis összeérnek. …”
Dsida Jenő kriptájánál útitársunk verselt nekünk.
Ekkor már a félnapos városi séta következtében „kifejezetten kíváncsiak” ;) voltunk a vendéglátóink által készített házias vacsorára. Nem csalatkoztunk, a töltött káposzta erdélyi módra (> zöld káposztából készítve), a rántott csirke és karaj petrezselymes újburgonyával kiváló volt, még a diétázók is bevacsoráztak! És akkor jött a palacsinta, amin kis híján kitört a háború….és amikor az utolsót már senki nem merte elvenni a tányérról, fel lett vágva pici darabokra, hogy mindenki kaphasson még belőle! Így aztán sikerült némi beszélgetés után korán elaludnunk.
4. nap 0 km
Megint üzemanyag takarékos nap volt! Maradtunk Magyarlónán, ahol programokkal foglalkoztatták csoportunkat. Délelőtt kürtős kalács készítés volt, volt aki a kalács készítést akarta megtanulni, volt aki a kész kalács azonnali eltüntetését. Mi ez utóbbi csoportba tartoztunk, mivel kaptunk ajándékba egy egész kalácsot. Vivát, el is tüntettük ebéd helyett, mert tudtuk, hogy a következő program 3-kor kezdődik és ott is némi kalóriát kell magunkhoz venni. Ez azonban csak akadályok legyőzése után teljesülhetett. Mindenféle feltételnek kellett megfelelnünk, az első volt a lovas kocsizás fel az esztenára. Először túl kellett volna élnünk a kocsizást. Sajna ez majdnem nem sikerült, mert előző napokban a kerekek hatalmas dágványokat vágtak az eső áztatta földben a dombra felmenet, és a kocsi az egyik mélyedésből a másikba esett át, egészen addig, amíg leszakadtak az ülések és a kocsi oldala is kezdett kidőlni. Ekkor inkább leszálltunk róla, és felkaptattunk az esztenáig. Nos, hogy mi az az esztena, az ilyen urbánus lelkeknek (Lásd: városi betyárok) külön meg kellett tanulni.
Tehát az esztena a fejősjuhászattal kapcsolatos szállás, az a legelőterület, ahol az esztenaház áll. A fejési idényben használatos gazdasági építmények összessége a hegyek oldalában a legelőkön, pl. az akol, ahova este behajtják a juhokat, a pásztor lakóhelye, a széna tároló, stb. Tavasszal felzavarják a szigorúan munkaviszonyban :-) lévő kutyák segédletével a juhokat a hegyoldali legelőre és onnan le nem jöhettek a fagyok beálltáig – Vass Albert író könyveiben írottak szerint.
A következő akadály az u.n. tejbemérés megtekintése és megtanulása volt, amit háziasszonyunk, Ilonka és a juhos gazda mutatott be nekünk.
„Hagyományosan Szent György napjához kapcsolódó jellegzetes pásztorszokás az ún. tejbemérés. Ilyenkor állapítják meg, hogy a gazdák a nyár folyamán lemért tejmennyiségnek megfelelően milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. A tejbeméréshez termékenységre utaló vagy serkentő mozzanatok kapcsolódnak, például a lányok, a juhászok és a juhok vízzel való leöntése. Mérán a legnagyobb ünnepnek tartották: „Még a lakodalomnál is nagyobb, mert lakodalomkor nem minden családtag jelenik meg, csak a szülők s a nagyobb gyerekek. Itt a legöregebbektől a legfiatalabbig mindenki jelen van" Evés-ivás, táncmulatság zárta a napot. A pásztorok, béresek szegődtetésének ideje volt Szent György-nap, mely a következő Szent Györgyig vagy Szent Mihályig volt érvényben. A pásztorok megajándékozásának egyik alkalma is volt.”
Általában ekkor került sor a „henderikázásra” is, ami a pároknál tánccal kezdődött, majd eldőlve, és összekapaszkodva a hegyoldalon lefelé hengeredéssel folytatódott. Állítólag az ezt megelőző napokban nagy keletje volt a faluban az új csipkés bugyogóknak!...
(Ezt a mozzanatot láthattuk az elmúlt években a TV-ben egy 2013-ban készített filmben, a Szerelempatak-ban.)
A következő stáció a juhnyáj megtekintése volt, aminek a mi értelmezésünk szerint többféle fajtája van, pl. „sima magyar piszkos-rühes”, racka, merinó, feketefejű, stb. de ezek nagy meglepetésre jól táplált tiszta holland import kosok voltak szépen fejlett csavaros szarvakkal, közelről megnézhettük őket, nem nagyon foglalkoztak velünk, csak folyamatosan harsogtatták a füvet.
Tanulmányaink befejezéseképpen ott az esztenán vendégül láttak bennünket a gazdák a legkülönfélébb ételekkel, először a juhtejből készített ordával és sajtokkal, majd „mi szem-szájnak ingere”, és amikor azt hittük, hogy a végére értünk, jött a messziről illatozó ízletes birkapörkölt, egy szép hangú falubeli asszony dalaival fűszerezve.
Nos…hát ezek után senkinek nem volt kedve henderikázni le a hegyoldalról, örültünk, hogy hazaballaghattunk!
5. nap 189 km
Reggel búcsút véve a kedves házigazdáinktól elindultunk Vármező felé a Mustang Campingbe. Korán megérkezvén a patak partján, falu szélén (..lakik az én öreg néném... :-)) lévő hangulatos kempingbe még maradt időnk egy gyors lecsó megalkotására, majd 16 órakor elindultunk a szénégetőkhöz. Épp ideje volt részemről megnézni őket, ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni a mészégető és szénégető tevékenység között… :-) Hááát....nem támadt kedvünk felcsapni szénégetőnek, nem könnyű kenyérkereset ez. Fontolóra vettük még a csepergő esőben, hogy megnézzük Farkaslakát, Tamási Áron szülőfaluját és házát, de mi inkább visszamentünk a kempingbe, egy páran viszont elmentek a Jézus szíve kilátóhoz. A 958 méter magas Gordon-tetőn elhelyezkedő szobor kilátóként is funkcionál. Az alkotás legfőbb alapanyaga rozsdamentes acél, 22 méter magas, és egy két méteres betontalapzaton áll. Benne csigalépcső vezet fel, Jézus fejéből lehet kitekinteni a tájra, állítólag lenyűgöző. (Bár volt aki Darth Vader-nek vélelmezte..)
6. nap 0 km
Délutánig szabadidő helyben. Mi maradtunk, bár meglátogatható volt a környéken Korond, Parajdon a sóbánya, Szovátafürdő. Szovátafürdőn a Medve-tóra kíváncsiak lettünk volna, készültünk is fürdőruhával, de a csepergő eső miatt ez kiesett, a többit pedig ismertük már. Vártunk a délutáni programra, ami 2,5 órás kirándulás volt oldtimer katonai teherautókkal a Nyárád-patak festői völgyeiben, uzsonnával. Először ezt férfiprogramnak vélelmeztük, de kellemesen csalódtunk, mert az út hegyen-völgyön át vezetett patakok és vízesések mellett, a táj kifejezetten gyönyörű volt. A kocsik lóerői szerencsésen megbirkóztak az út nélküli emelkedőkkel, hegyoldalakkal és végül egy kisebb platón megálltunk, ahol megterítettek és felszolgáltak uzsonnára friss kenyérrel friss juhsajtot édes hagymával.
Esti programként a faluban lévő halászcsárdába vártak bennünket, ami kifejezetten egy pisztrángneveldére épült, tavak partján. És láss csodát: értettek a pisztráng sütéséhez is, sőt a Somlói galuskához is. Gyalog hazaballagtunk, azt remélve, hogy az 500 méter legyűrése valami komoly sportteljesítmény, ami lerontja a Somlói galuska kalóriaértékét.
7. nap 80 km
Költözés Vármezőről Gyergyószentmiklósra a Hétvirág Panzió udvarába. Az üdülőházak közötti füves területen parkoltunk. Délelőtt meglátogattuk Szovátafürdőt, társaink már előző nap voltak ott, és sok szépet meséltek róla. Nem is csalódtunk, a Szováta mellett lévő fürdő települést az utóbbi években szépen felújították, sok századfordulós házat, villát lehet látni a főút mentén. Elérkezve a Medve-tóhoz, ami egy sós tó, 2 méter mélységben 32 fokos, a felszínén 22 fokos hőmérséklettel, megint kezdett esni az eső, épp arra volt idő, hogy közvetlen a tó partján vezető sétaúton körbejárjuk, majd bementünk az első panorámás étterembe ebédelni. Onnan néztük végig, ahogy akkor parancsolták ki a fürdőzőket a vízből, mert kezdődött a déli 3 órás szünet, amikor hagyják a vizet regenerálódni.
Délután tovább indulva Gyergyószentmiklósra előtte beugrottunk Gyergyószárhegyre felfedezni nagymamánk szülőhelyét. Sikerült az ott lévő Lázár kastélyt is körbejárni, ami egy építészeti különlegesség, majd sétáltunk a temetőben felfedezve sok síron a nagymama családi, családtagjai nevét és bementünk a temető melletti kis „erődtemplomba”.
Benevezhettünk volna egy szervezett Súgó-barlang túrára is, de lekéstünk róla.
8. nap 0 km
Szervezett buszos kirándulás napja volt, először Gyergyószentmiklóson megnéztük az örmény templomot, majd nemrégiben szépen felújított Csíkkarcfalvi templomot, amely szintén jellegzetes erődtemplom.
Ezeket a templomokat vastag fallal vették körül, amelyet lőrésekkel, szuroköntőkkel, gyilokjárókkal és egyéb védelmi elemekkel láttak el. Veszély esetén a lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és dupla védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, béke- és háborúidőben egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos nem nyithatott ki egyedül. Itt őrizték a lányok kelengyés ládáját is. Az éléstárakat hetente kétszer lehetett kinyitni, és a közösség elöljárói felügyelete alatt kivenni a tartalékból. Erdély erődtemplomos falvai néven kerültek fel a Világörökség listájára.
Következő úticélunk a gyimesbükki ezeréves határ a Gyimesi hágónál. Itt található a megye leghosszabb településfüzére, a csángók földje, a Gyimesek. A falu a Tatros-folyó felső szakaszán, a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik. A Tatros-folyó és a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt, és lép át Moldvába.
Gyimesbükk az utolsó falu Erdélyben, a Gyimes-völgyben. A falu túlsó végén húzódott Trianon előtt a határ. Ma is áll az egykori vasúti őrház a Rákóczi vár romja mellett, sarkánál az Észak-Erdély visszacsatolásakor a honvédek által betonból és kőből készített magyar korona. A faluban áll az egykori hatalmas monarchiás vasútállomás. Sokáig itt volt a vasút vége, amikor pedig összekötötték Moldvával, itt volt a vámolás, átrakodás.
A helység történetét Deáky András mondta el nekünk, aki a helyi iskola nyugdíjas igazgatója és jelenleg a Deáky panzió és étterem tulajdonosa. Ő volt az, akinek komoly szerepe volt a határon álló vasúti őrház jelen állagának kialakításában, az épületet nemzetközi összefogással felújították, majd több ezer ember jelenléte mellett ünnepélyes keretek között adták át. Az átadásra Budapestről különvonat érkezett a helyszínre, amely szerelvényt az ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab húzta Gyimesbükkig. Zarándokok ezrei látogatnak el évről-évre, és vesznek részt a kontumáci Nagyboldogasszony-templom mellett álló szabadtéri oltárnál celebrált pünkösdi szentmisén.
Látható még a a Rákóczi vár őrtornyának romja, a határ karantén és vám épületének romjai, 11 kopjafa , a Kelemen Dénes által készített kopjafákra az Isten, Haza, Család, Anyanyelv, Alkotás, Jog, Kultúra, Hagyomány, Egység, Szabadság és Jövő kulcsszavak kerültek fel.
A történelmi áttekintés és a helyszínek bejárása után a Deáky panzióban élőzene és közös éneklés mellett vacsoráztunk, és népi tánc bemutatót néztünk meg, majd kellően elfáradva kialudtuk magunkat a buszon… :-)
9. nap 0 km
Szintén szervezett buszos kirándulás napja volt, ezúttal a Gyilkos-tó és a Békás-szoros volt a cél. Túravezetőnk a Békás-szoroshoz szokatlan úton vitt el bennünket, a szorost körbevevő szirtek tetején lévő Mária-kőhöz vezetett a 6 km-es túra hegyen-völgyön át, ami megoszlott a társaság erőnléte szerint, a 22 főből kb. heten értek oda, a nagy része a csapatnak feladta a negyedik kilométernél, felmérve, hogy még visszafelé is ennyi van. Gratuláció azoknak, akik felértek a szirt tetejére, és lenéztek szédülés nélkül a szoros aljára, nem kis tett volt!
Majd lementünk a szoros aljára és gyalog átsétáltunk rajta, kísérve a Békás-patak partját. Felnézve is szédítőek voltak az ezres bércek! Kiérdemeltük az ebédet a Gyilkos-tó partján lévő Panoráma étteremben, kifejezetten finom töltött káposztát és mics-et ettünk, miközben tető alól néztük a megint csepergő esőt és a tavat, amelynek neve a felette emelkedő Gyilkos hegy nevéből ered.
Hazafelé a buszon megint kipihentük magunkat, hiszen még várt ránk az esti medve les!
Két este is volt medve lesre lehetőség, az első nagyon jól sikerült, 7 medve is kijött a tisztásra, ahova a helyi erdész vitte ki a jelentkező leselkedőket, egy zárt faházból kívülről sötétített üvegen át lehetett megfigyelni őket. Mi a második csoportban 3 medvét lestünk meg, egyikük egy 4 éves lurkó volt, neve Lekvár. Ő már nagy haverja volt az erdésznek, majdnem a kezéből ette a mézes kukoricát.
10. nap 100 km
Indulás a Szent Anna-tóhoz, útközben megnézhető volt az Ezer Székely Lány napja Csíkszeredán, de mi erről lemondtunk a hosszadalmas programok, dugók és kánikula miatt. Helyette elmentünk Tusnádfürdőre, ahol nem is annyira a fürdő érdekelt bennünket, inkább a helyi mofettát akartuk meglátogatni. Útközben azért láttunk a népi programból elég sokat, jöttek a résztvevők a környék minden népviseletébe öltözve, szekéren, lovon, gyereket szamárháton vezetve, kis szekéren húzva.
A fürdő mellett parkoltunk le, belestünk oda is, szépen felújították, van fedett uszodája, 2 gyógymedencéje és egy külső medencéje. Innen indult az út a hegyoldalban a mofettához, de mire felértünk, pont bezárt. Mi nem adtuk fel, visszamentünk a lakóbuszhoz, és elmentünk egy másik, 50 km-re lévő mofettához, Hargitafürdőre. Rendkívül rossz utak vezetnek fel a hegy tetejére, ahol az üdülők között rátaláltunk a kiépített fedett két mofettára, ki is próbáltuk. Mi a kénes gyógyító gázhoz ereszkedtünk le 20 percre, ezt elég nehezen lehetett kibírni, rendkívül kevés volt az oxigén és magas a gázszint.
Visszafelé nagy dugóba keveredtünk, Gyergyószentmiklósról pont elindult a tömeg hazafelé, az úton találkoztunk 3 népviseletes legénnyel, akik lovagoltak előttünk az autóút teljes szélességében. Egyszer csak megbokrosodott a középső ló, és mintha egy rodeó kellős közepén lettünk volna, attól féltünk, hogy belerúg a lakóbuszba is. Végre gazdája leirányította az árokba, és ott küzdött tovább vele.
Kora estére a Szent Anna-tó feletti dombra érkeztünk meg, ez csak egy szabad leálló és sátorozóhely volt, „vadkemping”. A társaság fele elakadt útközben, Gyergyószentmiklóson végignézték a programokat és ott maradtak. Mi viszont kiültünk a domboldalra és végignéztük, ahogy egy anyamedve kijön az erdőből a bocsával, és elmegy előttünk a láp szélén. Erre koccintottunk is, és adomázgattunk sötétedésig, szép csendes éjszakánk volt, a medvéket nem érdekelték a lakóbuszok.
11. nap 100 km
Irány Törcsvár, az elhíresült Drakula vár, illetve stílusosan a Vampire kemping, de délelőtt még egy igen szép és érdekes programunk volt. A vadkempinggel szemben kezdődött a Mohos-láp, ahova túravezetővel mentünk be. A Szent Anna-tó vulkáni eredetű, a tőzegláp ennek a kráter maradványában alakult ki 1050 méter magasságban. Benn a lápon amerre csak nézünk. moha takaró, fenyőfák és tavak vannak, azonban megtévesztő a moha és a rátelepedett növényzet, mert ha lelépünk a rönkök által vezetett útról, máris érezzük az ingoványt. Megfigyelték, hogy a lápban hol járnak a medvék, és oda verték le a rönköket útnak. Túravezetőnk ismertette a kialakulást és a jelen jellegzetes növény- és állatvilágát. Érdekes 1 órás túra volt, amit nem mindenhol lehet megtenni.
Ez után együtt lesétáltunk a szerpentinen a Szent Anna-tóhoz, aminek nagyon kellemes langyos, fürödhető volt már a vize, de erre nem volt idő. Megcsodáltuk, pár fotó, és indultunk tovább. Megnéztük útközben Sepsiszentgyörgy központi részét, pont kirakodóvásár volt, és kora délután megérkeztünk a Vámpír kempingbe.
12. nap 0 km
Maradtunk a kempingben, illetve buszos városnézésen vettünk részt Brassóban. Mi már itt voltunk régen, de azóta a teljes városmag fel lett újítva, élhetőek, sétálhatók az utcák, a Piata Sfatului főtérre sétáltunk be először, majd körbesétáltuk a városfal mellett is a várost, sajnos már zuhogó esőben. Bemenekültünk egy szép méretes plazába, ahol mindenki vehetett magának száraz ruhaneműt, vagy igénybe vehette a fodrászok hajszárítását. Megállapítottuk, hogy az Auchan kicsit másképp néz ki, mint nálunk, szinte széles sugárutak vannak benne, jóval nagyobb a választék, és magasabb a minőség… Szervezett és bőséges ebédünk alatt végre elállt az eső, és fel tudtunk menni Brassó hegyére a Cenkre, kabinos felvonóval. Fenn kiderült, hogy még erdei úttalan utakon kell kimenni a kilátóig, de végül is érdemes volt onnan letekinteni a városra. Viszont senki nem kívánt már elmenni a „hétlétrás szakadékba” gyalogtúrára… :-) Megint jól aludtunk az éjjel!
13. nap 0 km
Végül a jó szervezés csúcsaként várt ránk buszos szervezett kirándulás formájában Sinaia, a Peles kastély és a kolostor. A legnagyobb meglepetés volt, mert a kastély külső és belső látványa mindenkit elkápráztat. Bizton állítható, hogy Európa legszebb kastélyáról beszélhetünk. Mi már számtalan kastélyt és várat bejártunk, ide csak azért mentünk el, mert előtte az interneten megnéztük, miről van szó. A kastélyhoz autóval behajtani nem lehet, a domb aljában van a parkoló, innen kell 1-1,5 km-t felsétálni. Megérte!
I. Károly román király építette 1873 és 1914 között, a kor legmodernebb kastélyaként, a Peles-patak partján, és a királyi család nyári rezidenciája lett. Vízzel, áramellátással, az impozáns előcsarnokban nyitható üvegfödémmel és lifttel építtették meg. A kastély neoreneszánsz stílusú, és Románia egyik legfontosabb történelmi jellegű műemléke.
A Peleş kastélyon kívül még két kisebb kastélyt építettek a környéken, a Pelişorul és Foişorul kastélyokat, valamint egy kolostort, két orthodox templommal, az utóbbihoz lesétáltunk, ez is megnézésre érdemes gyönyörűség.
Aznap délelőtt Törcsváron lehetőség volt Drakula (Vlad Tepes vajda) várát is megnézni, amit csak körbesétáltunk és meghallgattuk a bazársoron éppen folyó vámpírshow-t, elborzadva hallgattuk a „női sikolyokat, ahogy a vámpír éppen gyakorlatozott rajtuk…”. :)
14. nap 300 km
És elérkezett az utolsó napunk, amikor már befordultunk a hazai irányba, még egy éjszaka, és búcsúvacsora várt ránk Bencenc-en a Camping Aurel Vlaicu-ban.
Útközben nem hagyhattuk ki a Transfogarasi autóút panorámáját, bár félúton megálltunk a felvonó parkolójában, és ezzel mentünk fel a Bálea-tóhoz. Nem kísérte szerencse ezt a napunkat, a tó felhőben volt 2100 m. magasan, 10 méterre sem lehetett ellátni és hideg volt. Mivel sokat síeltünk régebben, a kabinos liftet, ami télen síliftként üzemel, az alsó és felső állomást megcsodáltuk, mert utoljára 30 éve láttunk ilyen rozsdás, nyikorgó, büdös alkalmatosságot. Visszafelé pont belefutottunk az 1 órás (!) ebédidőbe a liftnél, és mindez belekerült 120 Lej-be. A tetejében a liftnek nem volt nyitott pénztára, csak behajtottak bennünket egy legyintéssel a liftbe, majd odafenn egy jóembert elkérte utolsó készpénzünket, miközben lefelé is kellett még fizetni, de fenn nem volt ATM, így rákényszerültünk EUR/Lej váltásra elég rossz árfolyamon egy magánembernél. Nem voltunk feldobva, egyedül a Transfogarasi autóút és a Bálea-vízesés látványa kárpótolt bennünket lefelé a liftről.
Kora este megérkeztünk a célállomásra, ahol még fürdőmedence is fogadott bennünket.
Következett a több órás búcsúvacsoránk, a kemping holland tulajdonosának családja készített nekünk grillen mics-et, és egyéb sült húsokat, salátával. A résztvevők beszélgetése keretében összefoglaltuk az elmúlt két hét élményeit, véleményünket, címeket cseréltünk, javaslatokat tettünk a következő utazásokra.
15. nap 430 km
Eredeti falusi környezethez illően kakaskukorékolásra ébredtünk kora reggel, indulnunk kellett hazafelé. Mint kiderült, Déva vára ott volt nem messze, de ezt is megúsztam…
Az utunk Szegeden át vezetett, ezért ebédidőben még bevizsgáltuk a Kiskőrössy halászcsárda halászlevét és vegyes haltálját, utána sokáig merengtünk a maradékok felett, hogy végül is itt az ágyunk a parkolóban….de hazaértünk délután négyre.
Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy egy szép és előre szervezettsége lévén kényelmes útra sikerült beneveznünk a Levanter jóvoltából, csodálatos természeti tájakon jártunk, (bár hosszú kilométerekkel a lábunkban, ) sokat túráztunk, a látnivalók jól voltak összeválogatva, és nem voltunk rászorulva a lakóbuszban való étkezésre sem, belekóstolhattunk Erdély nemzeti ételeibe is. Külön előnye volt az útnak, hogy soha nem konvojban mentünk, koordináták alapján önállóan a célállomásra kellett elérnünk, ennek során önállóan is nézelődhettünk, megállhattunk bárhol.
Köszönjük Levanter! Köszönjük minden résztvevőnek a kellemes társaságot!
Marcziné Zsuzsa