ERDÉLY 2012. 09. 08 - 09. 22.
A nyár elején nagy érdeklődéssel olvastuk a Levanter Lakóautó Kft. által meghirdetett erdélyi szervezett lakóautós túrát. A hirdetés különlegességnek bizonyult, hiszen itthon ilyen lehetőséggel még nem találkoztunk, legfeljebb csak külföldi túra-szervezésekről olvashattunk.
A szervezett túrák lényege, hogy a résztvevők túravezetők által előre megtervezett programokon, szükség esetén idegenvezetők bevonásával vesznek részt. A túra során a csoport tagjai azonban bizonyos önállósággal is rendelkeznek, többnyire a szálláshelyek közötti utazások során, amelyek egyénileg történnek. Ekkor és a program szerinti szabadidőkben lehetőség adódik az egyéni elképzelések megvalósítására.
Így történt ez mi esetünkben is. Zelena Feri és kedves felesége (akik mindvégig kísérték és segítették a csoportot) már május hónapban bejárták az egész útvonalat, pontosították a látnivalókat, illetve egyeztettek a leendő szállásadóinkkal és idegenvezetőkkel. Utazásunkat komoly tervező-, szervezőmunka előzte meg, nekünk résztvevőknek már csak a készbe kellett beleülni. Indulás előtt időben rendelkezésre állt a részletes útvonalterv és programleírás, amit teljes egészében sikerült megvalósítani.
A túra két hétre volt tervezve, szeptember 8-tól 21-ig. Első állomás a gyalui Eldorádó Kemping volt. A résztvevő hét egység többsége a nap folyamán több mint 400 kilométert megtett, így jól esett a pihenés. A regenerálódás előtt jelentős esemény volt az ismerkedés. Mindenki elmesélte magáról az általa vélt legfontosabbakat, majd a welcome ital fogyasztása mellett átbeszéltük útitervünk közelebbi tennivalóit.
A második nap áttelepültünk a közeli kis faluba, Magyarlónára, amely a falusi turizmusáról nevezetes. Szálláshelyünket egy-egy családi ház udvara jelentette, ahol két éjszakát töltöttünk. Az elhelyezkedést követően - fakultatív program keretében - az egyik családi háznál bemutatták a kürtöskalács készítésének fortélyait. Amíg készült a kalács, a házigazdák finom pálinkával kínálgattak.
Kora délután a vendéglátókkal közösen lovas szekerekkel kizötyögtünk a falu határába az eszternára, ahol tavasztól késő őszig a juhnyájat tartják. A fejéssel és sajtkészítéssel kapcsolatos bemutató után következett a falura egyedülállóan jellemző tejbemérés ismertetése. Ez tavaszonként jelentős mozzanat a helyieknek, ugyanis a juhok tulajdonosai egész évben ennek eredménye alapján kapják a tejet és annak származékait. A hagyományok szerint ezt az esemény nagy mulatsággal összekötött.
A részünkre tartott bemutató után következett a háziak által biztosított helyi finom ételek és italok fogyasztása, valamint a közös éneklés, amelyben mi kevéssé jeleskedtünk.
A következő nap (3. nap) gazdag programban volt részünk. Kora reggeltől késő estig buszos kiránduláson vettünk részt, amely során idegenvezetővel megtekinthettük Kolozsvár fontosabb nevezetességeit, többek között a Házsongárdi temetőt, a Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát és lovas-szobrát, Bocskai István szülőházát, valamint más fontosabb középületeket. Miután jól kisétáltuk magunkat a városban, következett a nagy múltú Tordai Sóbánya megtekintése, majd a Tordai-hasadék túra, ahol idegenvetetőnk ismertette a hasadék keletkezésével kapcsolatos legendát. A napot a torockói kirándulással fejeztük be.
A negyedik-ötödik nap éjszakáit a Szováta közelében lévő Vármezőn, a Mustang Kempingben töltöttük, amely elérése mintegy 190 km megtételét jelentette. Délután - fakultatív program keretében, saját járművekkel - látogatást tettük a közeli szénégetőben, valamit Farkaslaka nevű falucskában, ahol Tamási Áron szülőházában berendezett emlékmúzeumot és a közeli temetőben lévő síremléket nézhettük meg. A nap tábortűz melletti beszélgetéssel ért véget.
A következő nap az egyéni kirándulások napja volt. Az ajánlott programok közül mindenki szabadon választhatott. Szabadidőnkben többnyire Korondon, az ajándékok beszerzésével, illetve a Medve tó körbesétálásával töltöttük. Az estét a kemping közelében lévő étteremben, helyi pisztrángból készült vacsorával zártuk.
Másnap, vagyis a 6. napon tovább utaztunk Gyergyószentmiklósra, a Hétvirág Panzióba. A délutáni fakultatív programok közül a csoport a Súgó-barlang látogatása mellett döntött, ami idegenvezetővel történt. A bátrabbak e mellett a késő estébe nyúló medve-szafarin is részt vettek.
Az előző napi fáradalmakat kipihenve, (7. nap) idegenvezetővel autóbuszra szálltunk. Útcélunkhoz érve, elsőként felgyalogoltunk az egyik magaslatra, pontosabban sziklára, ahonnan megcsodálhattuk a táj szépségeit, és a Békás-szoros fentről látható részét. Miután kellően kicsodálkoztuk magunkat, gyalogosan végigjártuk a szorost, közben idegenvezetőnk megmutatta, hogy a korábbiakban melyik szikláról néztük jelenlegi helyünket. Nem minden napi látványban részesültünk! Miután a magas sziklákkal beteltünk, ebédszünetet tartottunk. Utána következett a Gyilkos-tó. Meghallgattuk a tó keletkezésével kapcsolatos legendát, és a tudományos magyarázatot is.
A 8. napon Gyimesbükkre tettünk autóbuszos kirándulást, ami egész napot vett igénybe. A házigazda szerepét Deáky András, a helyi panzió tulajdonosa látta el. Megérkezésünkkor kaptunk egy-két falat finomságot, amíg azt fogyasztottuk vendéglátónk tájékoztatót tartott Gyimesbükk történetével, illetve a csángók életével kapcsolatban. Ezt követően megtekintettük a település nevezetességeit. Többek között az 1782-ben épült Kuntumáci Anyatemplomot (ami a közelmúltban lett felújítva) a katonai emlékhellyel, az ugyancsak felújított Magyar Királyi Állami Vasút legkeletibb őrházát. A Rákóczi vár maradványaira felgyalogolva megcsodálhattuk a szép tájat, ahol valamikor a történelmi határ húzódott.
Visszatérve a panzióba, ahol szintén akadt látnivaló, csángó zene kíséretében elfogyasztottuk a finom vacsorát. Ezt követte a csángó népviseleti ruhák és táncok bemutatása. A táncokat a vállalkozó kedvű csoporttársaink is megtanulhatták.
A túra 9. napján úti célunk a Szent Anna tó volt, amely Gyergyószentmiklóstól 115 km távolságnyira van. Útközben megálltunk a Csíksomlyói kegytemplomnál és felgyalogoltunk a híres katolikus zarándokhelyre. A tóhoz közeledve egy rövidebb szakaszon mostoha útviszonyok között lehetett közlekedni, de a táj szépsége mindezt kárpótolta. Miután az engedélyezett vadkempingben berendezkedtünk, idegenvezetővel - aki egy igazi jó humorú friss diplomával rendelkező orvos volt - egy rövid túrát tettünk a Mohos láp területén. Ezt követte a közös szalonnasütés, majd a megérdemelt pihenő. Kissé izgatottan tértünk nyugovóra, mivel e vidéken a medve gyakori vendég.
Másnap kora délelőtt közösen lesétáltunk a Szent Anna tóhoz, ahol ismét kellemes környezet fogadott. Visszatérve szálláshelyünkre, tábort bontottunk. Következő úti célunk Brassó volt, pontosabban a város szélén lévő Darste Camping. A kempingbe történő beérkezéshez bőven volt idő, így útközben mindenkinek volt lehetősége a javasolt látnivalókból (Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy) választani.
Az idő sajnos előre haladt, már a kirándulás 11. napjánál tartottunk, amikor a délelőtt folyamán idegenvezetővel Brassóban tettünk látogatást. A fellegvárban kezdtük, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk, úgy a városra, mint a környező tájakra. Innen indultunk körutunkra, elsőként a belvárosba, majd felvonóval az előbb látott szemközti kilátóra, a Cenkre. Idegenvezetőnk folyamatosan ismertette a nevezetes épületekkel kapcsolatos tudnivalókat. A különböző épületek körbejárása mellett a híres Fekete templomot belülről is megnéztük, illetve meghallgattuk a helyi vezető tájékoztatóját.
A következő program szintén egész napos volt, bérelt busszal, idegenvezetővel. Elsőként Prázsmáron az erődtemplomot jártuk be, amely Erdély legnagyobb ilyen építménye. Építését - a Német Lovagrend ízlése szerint - már a XIII. század elején megkezdték. Feljegyzések szerint közel ötvenszer ostromolták, de csak Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek sikerült bevenni.
Az erődtemplomból Törcsvárra igyekeztünk, a várkastélyhoz, a Drakula kastélyhoz, amely szintén hosszú múltra tekint vissza. A hágó felügyelete érdekében a közel 900 méteres Detre szikla tetejére a Német Lovagrend 1215-ben favárat épített. Másfél évszázaddal később - Nagy Lajos király engedélyével - a brassói szászok új kővárat létesítettek, amit később a jelenlegi bejárattal és négy toronnyal bővítettek. A történelem során, különböző jogcímen főnemesek birtokolták, a XX. században Zita, illetve Mária román királynők tulajdona volt.
Kirándulásunk folytatásaként felkerestük Sinaia-t, ahol szép természeti környezetben helyezkedik el a román királyok nyári rezidenciája, a Peles kastély. Építését Károly herceg 1866-ban kezdte el, ami másfél évtizednyi idő után elkészült. A kastély berendezése, bútorzata eredeti és lenyűgöző, csodálatos látványt nyújt. A királyi család távozása óta, múzeumként működik. Megnéztük a kastély közelében található Ortodox templom együttest is.
Az utolsó két nap a hazatérés időszakát jelentette. Brassóból elindulva Bencec-ben lévő kempingig 240 km-t kellett megtenni, ami több is lehetett, ha valaki bizonyos látvány kedvéért tett egy kisebb-nagyobb kitérőt. Ugyanis a programban több látnivaló ajánlatként szerepelt. Ez a kemping, tekintettel arra, hogy a határ még mindig további 240 km-re volt, pihenés céljából lett betervezve. Természetesen kihasználtuk a lehetőséget, a búcsúvacsora elfogyasztása közben átbeszéltük az elmúlt napok eseményeit, élményeit.
A hazautazás napján javasolt programként lehetőség volt egyénileg Déva vára, Vajdahunyad vára megtekintésére és aradi városnézésre, amelyekkel véget is ért az első hazai szervezett lakóautós túra.
Visszatekintve, a túra meghirdetésekor többen tanácstalanok voltunk az utazási lehetőséggel kapcsolatban. Egyesekben felmerült, egyáltalán megéri egy ilyen túrán részt venni, hiszen ezt önállóan, esetleg többen össze fogva is meg lehet csinálni.
Mint mondani szokták, a puding próbája az evés. Mi első résztvevők is így voltunk ezzel. Hazafelé tartva úgy éreztük gyorsan elszaladt a két hét, amely után gazdag élményekkel térhettünk haza, ugyanis a túra jellegéből adódóan az összeállított programnak köszönhetően elsősorban az aktív pihenést szolgálta. Viszonylag rövid idő alatt nagyon sok helyet bejártunk, rengeteg szép mindent láthattunk. Természetesen jutott idő a lazításra is.
Saját lakóautóinkkal többnyire csak az egyik szálláshelyről utaztunk a következőig, amelyek során útközben megtekinthettük a javasolt látnivalókat. A szálláshelyekről már bérelt járművekkel, idegenvezetőkkel kerestük fel az egyes helyeket, aminek következtében sok időt takarítottunk meg. Az idegenvezetőinknek köszönhetően - akik az adott területüket kiválóan ismerték - a látogatás célirányos volt, azaz mindenhol a legfontosabbakat néztük meg és kellő tájékoztatókat kaptunk.
Egy-egy szervezett túra sikerét nagymértékben befolyásolja az előkészítés. A túra végén, de már menet közben is bebizonyosodott, hogy jelen esetben a Levanter Lakóautó Kft. részéről Zelena Feriék komoly tervező munkát végeztek. Az utolsó mozzanatig mindent aprólékosan megszerveztek, semmit sem bíztak a véletlenre. Az út egész során kísérték és segítették a csoportot, ezen felül nem csak túra vezetőként szerepeltek, jó kempinges társaknak is bizonyultak. Egy-egy nap után összeültünk, megbeszéltük a nap eseményeit, kikérték véleményünket, esetleg mit kellett volna másként csinálni, majd közösen átbeszéltük a következő nap programját.
Viszonylag kevesen jelentkeztünk a túrára, összesen hat család, ennek következtében gyorsan összeszoktunk, mindig közös nevezőn voltunk, napjaink vidáman teltek. Beszélgetéseink során a túrával kapcsoltban mindenki pozitívan nyilatkozott, ahogyan teltek a napok, mindenkinek egyre erősebb volt a meggyőződése, hogy érdemes volt bevállalni a túrát. Akkor kiváltképpen, ha valaki nem járt még Erdélyben, mert e körutazás során sok mindent láthat, illetve megismerhet.
Az esemény után egyértelmű, hogy a túra hazai kezdeményezése nagyszerű ötletnek bizonyult, ahol résztvevőként igazán jól éreztük magunkat. Hogy valójában mi is egy szervezett lakóautós túra, arra az egyik útitársunk adott választ. Röviden, de annál frappánsan definiálta: nem más, mint a társasutazás és a lakóautózás szerencsés ötvözete, az-az mindkettő előnyének a kihasználása.
Végezetül, de nem utolsó sorban: mindannyian köszönjük Zelena Feriéknek mindazt, amit azért tettek, hogy mi minél jobban érezzük magunkat az első magyar szervezett lakóautós túrán. További munkájukhoz jó egészséget kívánunk és várjuk a következő lehetőséget.
Kiszel András
